Balatonkenese szakági regattái nem igazán tekinthetőek klasszikus vitorlás versenynek, inkább egy jó hangulatú szakmai találkozó a vitorlázás ürügyén. A főszervező Litkey Farkas, aki nem csak remekül koordinálja össze a rendezvényeket, de maga is kiválóan hasznosítja a lehetőségeket. Mivel több katamarán játszótársunk csatlakozott a közös edzőverseny felhíváshoz, így mi is ott voltunk szombaton, Balatonkenesén.

A rajtunk sajnos már eleve nem volt az igazi, mivel késtünk. Az oka nem bonyolult, szerettünk volna széllel jönni, de nem sikerült, így vontán próbáltuk behozni a lemaradásokat – több, kevesebb sikerrel. Az eredeti megbeszéltek szerint a Decision 35 kormányánál Farky ült volna, de az újabb kísérleti pálya kirakása és felügyelete motorosba szólított a Főnököt. Ha nem is ez volt a fő ok, de biztos ez is szerepet játszott abban, hogy nem fért fel nélküle a Cellum a dobogóra.

Három kört mentünk teljesen kiszámíthatatlan szélkörülmények között, sok kellemes manőverrel, melyet olykor az éppen útjogot szelektíven meg nem adó versenyzőtárs tett izgalmasabbá. Belátom, nem lehetett nekik sem egyszerű a katamaránokkal tűzdelt pályán közlekedni, így nem is volt belőle gubanc.

Az élen az első perctől a GC32 haladt, a sok félszél, az éles menet neki nagyon kedvezett, nem is volt kétséges a kategória győzelme. A második helyen azonban szinte mindenki vitorlázott. Végül ezüstérmesként Mikulás futott be az új Quantum vitorláival az Extreme 40 fedélzetén, míg mögötte mi következtünk. A negyedik helyen Cellum, míg ötödiknek az Extreme Kristóffal a kormányánál futott át a célvonalon. Így alakult a nagy katamarán falka doktor regatta ürügyén tartott edző versenye.

Nekünk remek hangulatú, kiváló manőver tréning volt, pazar bemelegítés a Kékszalag előtt. A befutót követően – a fiatalokra való tekintettel – másodszor is meguzsonnáztunk, majd bőszeles gyakorlatok társaságában haza vitorláztunk.

Másnapra az új Safram csapattal közösen kifejlesztett Code 0 tesztelése maradt, így igazán elmondható, hogy örömteli hétvégén tudhatunk magunk mögött.

Szöveg: Rozsda
Fotó: KMP