Balatonkenese, katamarán és libera, bankárok és napsütés – mi bajunk lehet. Bár kicsit kevesebb szellő jutott a tervezettnél, de fincsi kaland volt.

A reggel kissé borongósra sikerült, ennek ellenére széllel mentünk Balatonkenesére. Na jó, hogy ne késsünk el, kaptunk némi motoros támogatást is, de igazán nem jelentőset. Amint megérkeztünk, a hangulat csak fokozódott. Korábbi hajónk, a Principessa megújult legénységgel, fantasztikus formában új vitorlákkal lépett fel a rendezvényen. Jó volt látni, bevallom, melegség töltötte el a szívemet a Hercegnő láttán. A Raffica, ha kis késéssel is, de szintén tiszteletét tette, így látványban nem volt hiány. Litkey Farkas a friss Soling (2x) világbajnok rendezésében zajló vitorlásversenyen 11.00-kor rajtolnak a lassabb hajók, és az erőviszonyok függvényében később, 12.10-kor mi. Ez egy ilyen verseny, nincs is ezzel semmi gond – ha kitart a szél. Sajnos most csak másfél körre volt elég az eredetileg tervezett három kör helyett, ez azt is jelentette, hogy a rajtnál kapott hátrányt nem sikerült ledolgozni. Ez eleve benne volt a pakliban, így semmit nem vont le a nap élvezeti értékéből. Gyenge szellőben sok manőverrel lettünk gazdagabbak Balatonkenese és Balatonaliga között, arról nem is beszélve, milyen kellemes az út oda és persze vissza is.

Nos, a 19. Generali – Fundamenta Lakáskassza Bankár Kupát a Bencsik László (OTP Bank stratégiai vezérigazgató helyettese) kormányozta egység nyerte. Laci mellesleg a BYC-ben klubtársam is, így igazán büszke lehettem rá. Mögötte érkezett a Simák Pál (CIB Bank vezérigazgató) irányította CIB Bank – Remete nevű hajó, amely így a dobogó második fokára állhatott. A bronzérmes csapat pedig Simó Béláék lettek a Gardazzurával. Mi a negyedik helyen futottunk be, ám a kategóriánk győzelmét azért bezsebeltük. Picit kilóghattunk a sorból, mert két testen közlekedtünk.

A befutást követően támogatóinkat a kísérő motorosunk partra fuvarozta társasági életet élni, mi pedig a Raffica kíséretében Balatonfüred felé vettük az irányt. A napsütés fokozódott, a szél fogyott. Ilyenkor az ember nem csak a ruháit vetkőzi le, hanem a bankárok közelségében felvett jól nevelt viselkedését is – szóval átvette a vidámság az uralmat a fedélzeten. Ha már éppen gyereknap volt, hát megleptük a mi „gyermekünket” a legfiatalabb Black Jack tagot. Luca – aki mellesleg roppant bátor és ügyes is – a fiúktól megkapta a Balaton Panorámát gyereknapi ajcsiba. Felcsörlőzték az árbocra, így közel 20 méter magasságban csodálhatta a tükör vizet és a keleti medence szépségeit. Ja, tette mindezt vontán, majd 10 csomós sebességgel.

A napról napra szépülő Hajógyári Kikötőben Ákos már víz fölé akasztott darukampóval fogadott minket. Aki nem tudná, ez jó – ez figyelmesség, szóval örültünk neki.

Ripsz és ropsz kidaruztunk, majd megjutalmaztuk magunkat Tomi kifőzdéjében. Ez nagyon fontos infó, hiszen bár Dani fogad minket az étteremben, és Vikitól kapjuk a fincsi falatokat, azért valahol a konyha mélyén Tomi és csapata bűvészkedik az ízvilággal. Befaltunk mindent, Tisó kapott extra nasit is, megdolgozott térte.  Ezt követően szomorú szívvel, de elbúcsúztunk a Balatontól.

Szöveg: Rozsda
Fotó: Michaletzky Luca