Több éves erősszeles arcra hullás után, idén végre barátságos időjárási körülményekkel várt minket egyik kedvenc versenyünk. Az a tény, hogy a vitorlázó mezőny egy szelete leköltözik egy bő hétvégére Keszthelyre, mindig hatalmas vonzerővel bír. Nem volt ez idén sem másként, a fiatalokkal mi is ott tüsténkedtünk a mezőnyben.

A pénteki napon szépen előkészültünk, bevásároltunk, és lelkesen vártuk a verseny reggelét. Egy gubanc keveredett csak a szervezésbe, nevezetesen a kölcsön motoros vezetőnk maradt el. Nem volt mit tenni, az Y generáció nagy örömére jómagam szálltam át a motorosba és rábíztam a juniorokra a Fekete Szerelmünket. Annyi kérésem volt, ne hagyják el a mezőnyt és egyben érkezzenek meg Keszthelyre.

A rajtra tisztességesen oda is álltak a fiaink, azzal nagy gond nem is volt. Ám pont az a határ szélerősség volt, ami nagyon nehéz eleve, mert a fock és a code0 között lehet haladni benne. Nem hibáztathatom a srácokat, megfontoltan óvatosan haladtak, így kissé későn került elő a nagyobb vitorla, amikor a katamarán mezőny egy része már elhaladt. Semmi gond, ez egy tanuló regatta, de azért be kellett látnom, a motorosban sem csökken a vitorlázó versenyzési kedve.

Felváltva kormányzott Balu és Balász, ami a fejlődésüknek is jót tett, és a hajót is egyre jobban ismerték meg. Kívülről már úgy tűnt, kezdik megtalálni a ritmust, mikor is egy hirtelen ötlettől vezérelve megrántották az északi partot. Nem találtam olyan érvet, ami igazolta volna, de semmi gond, lássuk mi lesz belőle. Ám amikor már az egytestű középmezőnybe haladtunk, picit aggódni kezdtem. Talán megérezték a juniorok a gondolataimat, talán átlátták a helyzetet, de tény, hogy megrázták magukat. Boglártól egyre kiegyensúlyozottabban haladt alattuk a bárka, és megkezdték a felzárkózást.

A keszthelyi öbölbe már egész bíztató helyen érkeztek meg, és csak a Principessa libera illetve Raffica maradt előttük egytestűként, amikor a code 0 betekerő megadta magát. A nagy szerelés közben felülni is sikerült, de hála Tisónak, a helyzet gyorsan megoldódott. Néha úgy érzem, ha kell fél kézzel az egész hajót kiemeli a pasi a vízből, olyan erővel bír, főleg necces helyzetekben. Fiatalság jó dolog, de jól jön az Öreg a háznál – ez ott is bizonyítást nyert. A befutóra a genakker is előkerült, mivel a Principessa is utolérhetővé vált, így szépen mentették a srácok szombati menetet. Nyert az Eurovit (Ventilo 28) mi pedig az ötödik helyen végeztünk.

Vasárnapra mentorunk is meglátogatott minket, így némi túlsúlyban, de annál lelkesebben mentünk egy gyors kört a keszthelyi öbölben. Friss szél volt, így elnyerem a kormányt, majd sajnos sikerült el is szakítani a nagyvitorlát. Ennek köszönhetően csökkentett felülettel mentünk, ami alapvetően nem bizonyult rossz döntésnek. Viszont így bőszélben csak a code0 mehetett fel, a genakker pihent, ami az eredményen látszott is, nyert az Extreme Sailing Team, mi a hetedik helyen futottunk be. A Quantum csapata este csodát tett, és az elszakított vitorlás újjá varázsolta Füreden, és reggelre vissza is hozta nekünk, Nagy köszönet érte!

Hétfőre még maradt a friss szélből, így én is a fedélzeten lehettem. Utólag belátom, picit óvatosan kezdünk és a reffelt nagyvitorla indokolatlan volt. Kiérve a keszthelyi öbölből, nagyon hiányzott a vissza reffeléssel elvesztegetett idő, és az itt kapott távolságot nem lehetet ledolgozni. Ám a fiatalok az éjszakai túlzott aktivitásuk ellenére is helyt álltak a katamaránon, és remek befutót sikerült produkálni. Három katamarán, Bogi, The Red és mi pár méteren belül futottunk be, miközben a Raffica is nevet negyedikként osont el mellettünk. Így futottunk be aznap az ötödik helyen, ami az összesítésben a hatodik helyre volt elég. A három napos sorrend: 1. Eurovit, 2. RSM, 3. Bogi, 4. Extreme Sailing Team, 5. The Red, 6. Black Jack, 7. Fifty- fifty, 8. Huncat.

Fantasztikus játék volt, köszönjük a szervezőknek és a kéttestű játszó pajtásoknak is. Levezetésként Tihanyig remek nyugatiban genakkereztünk haza, igazán megérdemeltük ezt a levezetést.

Fotó: Török Brigi, Cserta Gabi, Rozsda