Pünkösdi meglepi a vízben

Team Black Jack > Hírek > Pünkösdi meglepi a vízben

Pünkösdi meglepi a vízben

A Pünkösdi Regatta kihagyhatatlan élmény az életünkben. De hogy az első napján velünk mindig történik valami, az már kezdi próbára tenni az ingerküszöbünket. 2014-ben felborultunk, most a halak ellen vesztettünk csatát és kormányt.

Egész héten izgatottan néztük az időjárás előrejelzéseket. Az egy dolog, hogy 12-15 foknál nem jósolt melegebbet, na de hogy mindezt szakadó eső és közel 40 csomós szél társaságában tette, az már több volt, mint elgondolkodtató. Talán ennek a pesszimista előrejelzésnek lett az eredménye, hogy pénteken még parton aludt a hajó. Szombat reggel 8-kor kedvenc éttermünkben, a Hajógyári Kikötőben reggeliztünk, miközben egyeztettük a lehetőségeket. Bújtuk az internet időjárás adatait, egyeztettünk Igali Csillával, ő mit is lát, és persze a másik katamarán (GC 32) csapattal is. Meghatározó szerepet kaptak a tőlük szerzett információk a döntésben, így 8.30-kor ledaruztunk. Ákos, a kikötőnk frissen igazolt darukezelője két hónapos bemelegítő idejét megszégyenítő ügyességgel tette vízre a Black Jack törékeny testét, és persze a kísérő motorosunkat. Nem akadályozta meg sem a munkaterület, sem a fülig érő sár abban, hogy támogasson minket a versenyzésben. Neki is köszönhetően 9.15-kor ellöktük a hajót a partról.

Szerelés és apróbb igazítások persze a vontára maradtak, ám legnagyobb örömünkre 9.55-re leértünk Balatonföldvárra. A megszokottakhoz képest jóval szerényebb mezőny fogadott minket, de ez érthető volt, hiszen mi is majdnem otthon maradtunk. Élénk északkeleti szélben vágott neki a csapat a Földvár – Keszthely távnak.

Mivel épp hogy leértünk a rajtra, mi kissé óvatosabban rajtoltunk, és persze ismét betartva az három perces bőszeles vitorla szabályt. Talán ezen tényezőknek is köszönhetően sikerült egyből komoly hátrányba keverednünk az RSM DTM katamaránnal szemben. A szél ereje és szöge nekik volt kitalálva, repcsi üzemmódra kapcsoltak, és bemutató jelleggel leadtak egy kilométernyi oktató filmet a foiler használatáról. Köszi, tetszett, de minket sem gumicukorból faragtak! És nem elfelejteni, a Balatonon hajózunk, még ha pillanatnyilag a második helyen is! Tehát, miután megnéztük a GC 32 kissé magason hordott popsiját, genakkert húztunk, és mi is gázt adtunk. A sebességre jellemző, hogy alig 20 perc alatt Lelle magasságában voltunk, a mezőnytől határozottan elszakadtunk, és fokozatosan dolgoztuk le a hátrányunkat. Csak halkan jegyzem meg, nem azért mert mi is repültünk, csak legyengült a szél, és ekkor úszva bőszélben nálunk is akad erőforrás a tarsolyban.

IMG_2689 Már éppen kezdtük felvenni a „felzárkózunk és megküzdünk” hangulatot, mikor is tompa puffanás kíséretében lekönnyült kezemben a kormány. Ezzel párhuzamosan a nem felforgatható kormányunk 90 fokkal hátra felé mutató pozíciót vett fel. Hmmm – ez ismeretlen jelenség, jobb ha fékezünk, gondoltam, és leálltunk. A vitorlák pillanatok alatt lekerültek, és nyugodt körülmények között megszemléltük a jelenséget. Nád, vagy fa már az uszonyon akadt volna fent, így halra tippeltünk. Talán az a hal család lehetett, akire 2014-ben rádőltünk? Így állt bosszút az akkori akcióért, ki tudja – de tény, a lee kormány tokot kinyírták a dögök. Ez az a helyzet volt, ahol a szürke racsi sem segített. Ebben a szituációban az üldözésről azonnal le kellett mondani, de hamarosan kiderült, hogy a verseny folytatásáról is. A két kormány nem cserélhető egymás között, az pedig nem volt járható út, hogy csak egy kormánnyal, – az is a luv testen – robogjunk el Keszthelyig. Főleg úgy, hogy látszott, Badacsony után visszafrissül a szél.

A szombati robogás így harminc versenyben töltött perc után véget is ért számunkra. Kutya egy dolog volt a mezőny szeme láttára vontán hazakullogni, de nincs mese, ma ez jutott nekünk. Ezt még tetézte az újra rákezdő eső és a hideg idő, melynek köszönhetően Tihanyra a teljes legénység vitorlazsákba csomagolva várta a megérkezést. Végre valahára ez a pillanat is eljött.DSC_2713

Hát okoztunk meglepetést a Hajógyári Kikötőben. Három napra köszöntünk el, és ebéd után már meg is jelentünk – erre sem a daru sem az étterem nem számított. Ám mindkét szervezet roppant remekül lépett a tettek mezejére: Ákos amilyen ügyesen letett minket reggel, olyan frappánsan ki is vett, Daniék a nyűgősségünk ellenére szépen megetettek, megitattak minket, és Tomi kifőzdéje ismét hozta a szokásos színvonalat. Tele hassal és elpakolva visszatért az életkedvünk, melyek a szárazruhák viselet közbeni felfújásában öltöttek testet. Én ilyen mókásnak még nem láttam a hajós társaimat. Ha lett volna rajtuk sorszám, bizony akár pályajelek is lehettek volna a felfújt okostojások.

Este ért minket a hír, hogy kedvenc ellenfelünk, az RSM DTM csapata is vesztett egy kormányt a halak elleni küzdelemben. Ők szerencsésebbek voltak, mert már Szigligetnél jártak, másrészt be is tudtak futni Keszthelyen. Minden elismerésem az övék, illetve azon egységeké, akik a zord időjárás ellenére is vállalták a megmérettetéseket.

Most egy évig nem eszem halat és remélem, a 2016-os Pünkösdi Regatta első napjára ezzel kivívom a támogatásukat.

Szöveg: Rozsda
Fotó: Rozsda, Szeiler Gábor, Komáromy Emő

2015-05-25
vissza
Minden jog fenntartva. © 2013 - 2017
exibio webdesign