Fehér szalag

Team Black Jack > Hírek > Fehér szalag

Fehér szalag

A Fehér Szalag a Pünkösdi Regatta mellett az egyik legjelentősebb Kékszalag felkészülési állomás, ennek megfelelően kellő komolysággal készültünk rá. A hajót pénteken lemostuk, felpolíroztuk és már úgy került ledaruzásra, hogy vízen marad a Kékszalagig.

A rajt reggel 9.30-ra volt kiírva, így mi 7.30-kor találkoztunk a Hajógyárban. A csapat lelkesen és pontosan érkezett, így 8.30-kor ki is hajóztunk. A cél az volt, hogy az eddig nem látott ellenfelekkel is összemérjünk, illetve a keleti medence újabb tulajdonságait térképezzük fel. A rajtvonalon minden hazai ellenfelünk megjelent, ideértve a Liberákat és a többtestű testvéreinket is. A megadott időben biztonsági rajtot vettünk és az eddig be nem „repült” EvoPRO társaságában vágtunk neki a távnak. Az északkeleti szél miatt Aliga felé vette az irányt a csapat, és így haladtunk közösen. A P50 és mi fokozatosan emeltük el a mezőnytől magunkat, kicsit gyorsabbak és élesebbek voltunk. Ő tőlünk, mi Litkeytől szakadtunk el folyamatosan. A szél fokozatosan gyengült, és egyre bizonytalanabbá vált. A P50 észak felé nyitott egy próbálkozással, mi maradtunk következetesen a déli oldalon, és onnan takkoltunk fel a kenesei jel elé. A bója előtt 400 méterrel ő is, mi is megálltunk és szépen bevártuk a lavorban a többieket. A mezőny első harmada is odaért a maradék széllel, majd csatlakozott a szélcsendes övezetben pihenő falkához.

Idegőrlő pillanatok következtek.

A korábban rajtolt klasszikusok éppen úgy lapultak a szélcsendben, mint a rohanó gépek, melyek közül csak a magas árbocos, billegésre is képes liberák lógtak ki egy kicsit – olykor szó szerint is.

A kenesei jelet a Raffica, majd a P50-vette, ezt követően a Liberák és a 75-es cirkálók között mi is átvergődtünk a zónán. Lenyitottunk a part melletti lehelettel a P50 táraságban Aligára, de ő még el tudott a visszahúzódó parti szélben settenkedni, mi már nem, így a táv sajnos nőtt közöttünk. A vezetést is átvette, nekünk maradt a második helyre került Rafficával a csata. Siófok felé araszolva megjött a délnyugati szél, és vele a Gemini illetve az EvoPRO. Sajnos helyzetükből fakadóan a frissülést előbb ők kapták meg majd mi, de még változatlanul a harmadik helyen haladva fokozatosan másztunk a Raffica nyakára. Siófokon egy remek Genakker – Code0 kombinált csere manőverrel sikerült megelőzni őket pont a kapuban, majd irány a P50 után Tihany felé.

A szél remekül kitartott Tihanyig, majd újra leállt. Ismét az ősz hajszálak terelgetése következett – már akinek van haja. A változatosság kedvéért most a csőből jött meg a déli frissülés, amivel veszedelmes közelségbe került a Raffica, és persze a délebbi helyzetét rossz pozíciójából előnnyé kovácsolva a Gemini. A szél ereje nem volt több mint 6 csomó, ellenben iránya komoly zavarokat okozott – immáron harmadik alkalommal kellett az új helyzethez alkalmazkodva felállítani a harcvonalakat. Gyors vitorla cserék segítségével sikerült is, és a második helyen folytatva vettük a tihanyi jelet.

A csőből frissülő szélben olykor komoly mélységet szerezve a hajógyári öbölben szelet kereső P50-et is sikerült kissé izgatott helyzetbe hozni, de ennyi. Az ő első helyéhez végül nem férhetett kétség, ahogy a mi második helyünkhöz sem. Ellenben mind a Raffica mind a Gemini komoly pofont kapott az EvoPRO egységtől. Egy frissülésben Litkey Farkas a korábbi Lisa downwind Code0 segítségével olyan mélyet tudott jönni, hogy megelőzte őket és befutott a harmadik helyre. Meglepetésre komoly tapsot és gratulációt kaptunk tőle – igazán jól esett.

Délután pakolás, majd este szökőkút avatással egybekötött díjkiosztó volt – na ez felejtősre sikerült. Mind a vízköpő avatása, mind a világítás nélküli díjkiosztó a műsor nélkülözhető sorába került.

Szöveg: Rozsda
Fotó: Zsolnai Timi

  

2014-07-19
vissza
Minden jog fenntartva. © 2013 - 2017
exibio webdesign