Egy újabb Roland Gaebler klinik

Team Black Jack > Hírek > Egy újabb Roland Gaebler klinik

Egy újabb Roland Gaebler klinik

Az október 13-14-15.-i hosszú hétvégén edzést tartott a Team Black Jack csapata. A három nap alatt a csapat felkészülését segítette nemzetközi kormányosuk, Roland Gaebler mellet Adrian de Belloy, a Quantum Sails tervezője. Az edző tábor fő feladata a hajó technikai állapotának ellenőrzése és sebességpotenciáljának maximalizálása volt. Az eseményekről Munka Márton számolt be nekünk.

Péntek:

Szerencsés napunk volt, sütött a nap, csobogott a víz, a szél meg fújt – mindenki tudta a dolgát. Daruzás közben megtörtént a swert és kormányállások távolságának bemérése. Bepakoltuk az összes létező vitorlánkat és egy gyors pizza szünet után ki is csúsztunk a vízre. A tetemes mennyiségű orrvitorlára azért volt szükség, hogy azonos körülmények közt próbálhassuk ki a hasonló szögekre szántakat, így kiválaszthatjuk, hogy adott szélben melyiket vigyük magunkkal. Tompább menetben értelem szerűen a genakkereket és code0-kat, míg szél felé a jibeket vetettük össze. Roland többször fekete párducot megszégyenítő mozdulatokkal vetette magát Rozsda motorosába, hogy kívülről is megnézze, lefotózza a vitorlákat. Kicsit néha túlterheltük a hajót 6 fővel, de ezt már a liberákon úgyis megszokhattuk. A Keleti-medencében szinte mindenhol jártunk, az élénk északi szélben végül Kenese környékéről indultunk haza. Mint tudjuk mindenre jó a katamarán, csak félszérelre nem, ezért egy élesebb menettel becsúsztunk Almádi alá és innen Füredet megcélozva óriási örömvitorlázás következett.

A hajó leszerelését követően elpakoltuk a Katamarán Suli Topaz katamaránjainak felét egy autó múzeumba és bedobtunk egy kólát. A csapat többi tagjáról nincs információm, de nekem két kacsamell okozta kajakómával zárult a pénteki sport.

Szombat:

Második nap sem panaszkodhattunk az időjárásra (és péntek 13.-ra sem). A szombati napon ugyanott találkoztunk, ahol este elbúcsúztunk. Baluval tanári módon emeltük ki egy F18-as árbocát, a technika elsajátításához keress privátban. A csapat és a flotta is tovább bővült, előbbi Rausch Mikivel és Pécsváradi Ákossal utóbbi pedig egy 47 lábas zöld Fiftyvel. Az uszonyok mérését megspórolva álomszerű körülmények közé rontottunk ki a vízre. Befejeztük az előző nap elmaradt vitorlák kipróbálását és Alsóörs elé vitorlázva találkoztunk az Evergreennel. A 2016-os Kékszalag előtt széttört hajón ma már egy karcolás sem látszik, olyan mintha most gurult volna ki a gyárból (és ez így is van). A hajó a Fifty-Fiftynél egy picit rövidebb, de szélesebb és magasabb árbocokkal rendelkezik. Monumentális. Létszám hiány miatt nem pörögtek az események (Kerekes Zsombi egyszerre húzott fel 2 grószt), míg felszerelték a hajójukat, mi tovább trimeltük a miénket. A Kerekedi-öbölben elgondolkodtunk egy reffelésen, de mivel mindig itt fúj legjobban és máshol vállalható az élet, így maradt a teli takli. Az összemérésekből jól látszott, hogy a két árboc futtatott kreuzban nagyon jól dolgozik, de a hasas vitorláik miatt lényegesen jobb térnyeréssel tudtunk megvitorlázni a Black Jacket. Sajnos az árbocsín legfelső eleme megadta magát, így a közös bőszeles menetek elmaradtak. Leszerelést követően közös megbeszélésen fejlesztési lehetőségekről volt szó. Elpakoltuk a Katamarán Suli másik felét, megtekinthettem Professzor úr motorjait, aki a bemutatót egy képre mutatva “Anyám” felkiáltással kezdte. A képen egy hölgy és egy motor volt látható, alatta természetesen az eredeti motor volt letámasztva. A kólát kihagyva Közös csapatvacsorára siettünk a Vitorlás Étterembe. A hosszú asztalnál tettek róla, hogy ez a nap is kajakómával záruljon, de szerintem ezt senki nem bánta.

Vasárnap:

A harmadik és egyben utolsó napot össznépi megbeszéléssel indítottuk a Hajógyári kikötőben lévő bázison – utoljára. A csapat egy része a P47-et erősítette, amit egyébként mi is kipróbálhattunk a nap második felében. A hibás sín miatt csak reffelt nagyvitorlával tudtunk haladni, ezért sajnos sokszor kevés volt az erő a hajóban. Folytatódtak az összemérések, immár Tihany környéki pöffös szelekben. Látható volt, hogy könnyebb hajónkkal, mennyivel gyorsabban indulunk meg edzőtársunknál, viszont amikor az Evergreen elindult rendkívül stabilan tudott nagy sebességgel haladni. Parthoz támasztva a Black Jacket felpattantunk mi is az új Fiftyre. Néhány élesebb menet után Alsóörs felé indultunk, sajnos reacher híján nem vadultunk meg bőszélben. Látszik, hogy még sok mindent ki kell találni hajón, de ha fix csapat kerül rá, nagyon komoly esélyekkel indulhatnak a Kékszalagon. Füredi bázisunkra motorossal érkeztünk vissza, egy pizzázással biztosítva a pakoláshoz szükséges energiát, nekiálltunk szétszedni a verdát. Késő délutánra bezárult a konténer ajtaja, készen állt a hajó a szállításra.

Nagyon jó hétvége volt, gyönyörű vitorlázó idővel. Hatalmas alázatot láttam a sport iránt Rolandon és Adrienen, akik péntek reggeli ponyvázástól a vasárnap esti konténer pakolásáig mindenben segítettek.

Szöveg: Munka Márton
Fotó: Rozsda

2017-11-16
vissza
Minden jog fenntartva. © 2013 - 2017
exibio webdesign