A harmadik szezonunk is véget ért

Team Black Jack > Hírek > A harmadik szezonunk is véget ért

A harmadik szezonunk is véget ért

Még leírni is szívszorító – egy újabb szezon ért véget, a Black Jack fedélzetén már a harmadik. Most, hogy visszagondolok miként vágtunk bele, és hogyan fejeztük be, úgy tűnik, az egyik legmozgalmasabb évadot tudhatjuk magunk mögött.

A lehetőségeinkhez mérten korán kezdjük a szezont és ez nem volt másként idén sem. Áprilisban került összeszerelésre a Fekete Szerelmünk és a májusi Tolnay Kálmán László emlékversenyen már ott is álltunk a rajtvonalon. A meteo nem jósolt túl nagy szelet, de az izgalomról e nélkül is gondoskodott két nagyobb katamarán testvérünk. Kaiser Kristóf az ezüst, míg Rauschenberger Miklós a piros színben pompázó Extreme 40 kormányánál foglalt helyet, ez a két bárka érkezett az idei szezonra a Balatonra. Talán a szezonkezdés, esetleg a gyenge szél, avagy az ellenfeleink ismerkedési időszaka okán, de sikerült egyből a dobogó csúcsún végezni. A csapatot jó szokás szerint két részből állítottunk össze. Mindig akadnak öreg rókák a fedélzeten és utánpótlásra is gondolunk, ők a fiatalabb generáció. A Tolnay Kálmán László emlékverseny győztes csapatát: Nagy R. Attila, Pénzes Botond, Litkey Balmaz, Szigeti Maxim, Szigeti Stacey, és Dr. Kaáli Nagy Géza alkotta.

Tavasszal egy meghitt pillanatnak is tanúi lehettünk. Kevés olyan nagy katamarán található a mezőnyben, mely nőt tudhat a fedélzetén. A Black Jack – Michaletzky Luca révén – közéjük tartozik, és most már más körülményben is egyedül álló a helyzete. Luca menyasszony lett, a legénységünk egy tagja – Pénzes Botond – jegyezte el. Nagy boldogság ez nekünk, reméljük 2017-ben már a család gyarapodásáról is beszámolhatunk.

A következő program 2016. évi Balatoni Évadnyitó, DO-Q-MENT GreenArchive Nagydíj volt, melyen kalandos körülményekben volt részünk. Volt itt gyenge és erős szél, pályatévesztés, szóval nem unatkoztunk. Az abszolút győztes a Rapidophen Ventilo 28-as lett Váradi Szabó János kormányzásával. Második helyen ért a célvonalra a Kaiser Kristóf kormányozta Extreme 40-es, ám ők visszaléptek, mert hibáztak a tihanyi pályajelnél. Így a második helyen érvényesen célba futó csapat mi lettünk, míg utánunk pedig a legkisebb katamarán érkezett, a Szárnyas Kenguru Nacra 20-as foiler Diószegi Zoltánnal és Székely Andrással a fedélzetén.

A Pünkösdi Regatta idén kimaradt a programunkból, kissé zord időjárás alakult ki körülötte. És bár fájt a szívem, hogy a versenyen nem vehettünk részt, ennek ellenére azt gondolom idén jó döntést hoztunk. A több árboctörés, a technikai sérülések és a meghallgatott beszámolók alapján ez megmérettetés a Black Jack törékeny testének indokolatlan terhelést jelentett volna. Nekünk vigyázni kell rá, csak ő van nekünk, és ugye még ott volt a Kékszalag is.

Mihálkovics Tivadar Emlékverseny rendre szerepel az éves programunkban, amennyiben tehetjük, részt veszünk a regattán. Idén is megtettük, de az első nap sokat hibáztunk, nem voltunk ritmusban a fedélzeten, és talán az én ingerküszöböm is alacsonyabb volt az átlagosnál.  Így, hát talán érthető, hogy az élen szárnyaló és a futamot korrekt módon megnyerő GC32 után – a két negyven lábas katamaránt követően – futottunk csak át a negyedik helyen, a célvonalon. A napi meglepetések sora sajnos nem értek véget számunkra. Szigeti Maxim és Szigeti Stacy sporttársaink, akik tavasszal csatlakoztak a Black Jack projekthez, szombat este megköszönték a lehetőséget, és új kihívások felé néztek. Nagyon köszönöm nekik az eddig velünk töltött időt, energiákat, és sok sikert kívánok nekik az új kalandokhoz. Vasárnapra megráztuk magunkat és második helyen futottunk be, aminek köszönhetően az Extreme nyerte a kategóriát, Mikulás csapata a Quantum fedélzetén lett a második, és mi végeztünk a dobogó harmadik fokán. Az első nap bajnokai a GC 32 srácok ezen a napon sajnos nem tudtak részt venni a megmérettetésen, hiszen a gyomorontás hatásai beláthatatlan kalamajkát tudnak okozni egy szárnyaló katamaránon – így inkább a parton kúrálták magukat.

A Fehér Szalag GeneralCom Nagydíj, 19. Izsák Szabolcs Emlékverseny idén erős szeles körülmények között zajlott. Ez ugye nem a mi terepünk, de úgy érzem tisztességgel helyt álltunk. Gyors kör volt, nincs mit tagadni, hiszen elsőként 10 óra 54 perckor már be is futott az első – ő az Extreme 40 katamarán az Extreme Sailing Team volt. Nagyjából két és fél perccel előzték meg Litkey Farkasékat a Decision 35-össel. Harmadikként Vándor Robiék futottak be az RSM nevű foiler katamaránnal, akiket a Black Jack követett, naná, hogy velünk.

A Horváth Boldizsár Emlékverseny nagyon a mi versenyünk volt. BYC rendezés, gyenge szél, meleg – igazi „ligt wind edition” körülmények. Úgy tűnt a formaidőzítés is rendben, a csapat felkészült, a hajó összeállt.  A szél sajnos a befutóra teljesen leállt, így már nem nyílt lehetőségünk a code 0 lecserélésére a frissen beszerzett „safram” vitorlára. Sanos a befutó a tervezettnél izgalmasabbra sikeredett. Lógott annyira a befutó vonal, hogy hiába jött mögöttünk a Kékszalag rekorder, tömegéből fakadóan sikerült lendülettel feldobnia a piros nóziját, és bizony 3! másodperccel megvert minket. Fantasztikusan versenyzett a csapatunk, a hajó hozta a gyenge szeles formáját, és egy percig nem keseredtünk el, hogy egy nemes ellenféltől kaptunk ki. Tisztán látszik, hogy az idei felkészülés remekül sikerült, és egy gyenge szeles Kékszalagon komoly kihívást jelenthettünk.

A Kékszalagra két meglepetéssel készültünk – de hogy a fagyi visszanyal, az nem szerepelt a programban. Beszéltünk a Sydney olimpia játékokon bronzérmet szerzett, tízszeres Tornádó katamarán világbajnok Roland Gaeblerel. Elmondása szerint a 2010-es győzelme után újra szeretné elhódítani a Kékszalagot. Ebben az elképzelésébe mi is támogattuk őt. A Black Jack csapat felkérésének eleget téve úgy terveztük, hogy idén ő kormányozza a fekete SL-33 katamaránt a 48. Kékszalag Erste World Nagydíjon. Sajnos Roland végül magánéleti okból lemondott a Kékszalag részvételéről. Roland életének – és Tornado katamarán versenyzői tevékenységének – társa Nahid, megsérült egy lovas balesetben. A pár bizakodott, hogy ez a sérülés nem lesz akadálya a Kékszalag részvételnek, ám nem így lett, sőt az időjárásnak köszönhetően a régi csapattal sem vettünk indultunk.

Az erős szeles előre jelzések ellenére egy részvételi esély az utolsó pillanatban még megcsillant előttünk, – Paulovits Dénes újabb fejlesztése révén. Dini idénre egy újabb kétárbocos katamaránnal kívánt részt venni a 48. Kékszalagon, melyre maga toborzott legénységet. Úgy tűnt, ha elkészül a bárka időben, kaphatunk néhány helyet a fedélzeten. A szerda este azonban ezt a lehetőséget is meghiúsította – brutálisan avatkozott közbe. A Hajógyári Kikötőben közel 120 km/h szelet mértünk, miközben folyamatosan az állagmegóváson tüsténkedtünk. Ágak repkedtek, jég zúzta szét a tetőket és sajnos a Pauger 47-es zöld katamarán is megsebesült a viharban.

Ez nem a mi Kékszalagunk volt, most is libabőrös a kezem, ha arra az estére gondolok, Döbbenetes volt megélni. Persze így a sok probléma hatására bizonyos döntések elhalasztásra kerültek. Nem adtuk tovább kiszemelt kedvenc csapatunknak a Black Jack felügyeletét, és magunk sem kísérleteztünk a kiwi zöld kétárbocossal. Van az úgy, hogy nagyot kanyarodik az élet.

Az Kékszalag utáni időszak a sebek nyalogatásával, elmélkedéssel és a Katamarán Sulival telt. Közben a családalapításra készülő párosunk Luca és Boti is elköszönt tőlünk, hiszen új kihívásokkal kell szembe nézniük. Köszönet és hála nekik, nagyon drukkolok a boldogságuknak.

Persze nem is mi lennénk, ha őszre nem tért volna vissza a lelkesedés a fedélzetre, no meg persze az velük az „Y” generáció. Bevallom, remek érzés látni, miként nőnek bele a mai elektronikus csemeték a nagy katamarán feladataiba. Még nem csaptunk oda teljesen, de a remény ott csillog a szemükben és persze a Fekete Szerelmünk testén. A Szüreti Regatta Black Jack csapata ennek megfelelően már az alábbi – most, vagy korábban laser hajóosztályban versenyző – legényekből állt, elismerés nekik: Belle Örs, Litkey Balmaz, Nagy R Attila, Scharf Mát, Tisóczki Ferenc, Vadnai Jonatán.

Minden jó, ha a vége jó – tarja a mondás felénk. A hajónk egyben, a felszerelés sérülésmentes, a frissített csapat tettre kész, mi bajunk lehet. Szépen ügyesen az őszi napsütésben elcsomagoltuk a Fekete Szerelmünket, és persze a Katamarán Suli oktató hajókat is. Nem semmi flotta ez a nagy halom kéttestű bárka.

Őszintén köszönöm elsődlegesen a mentorunknak, Gézának, hogy biztosítja számunkra a Black Jack fedélzetén való utazás lehetőségét. Nem maradhat ki a hála kupacból az egész szezon teljes legénysége, függetlenül attól, hogy még hajózik-e velünk, avagy sem. Az adott pillanatban mindenki tette a dolgát, és én ezért nagyon hálás vagyok – még akkor is, ha olykor ezt kissé sután fejezem ki. ÉS persze a családtagok, szeretteink is megérdemlik, hogy megköszönjük azt at időt, amit nekünk biztosítanak. Nélkülük mit sem ér ez a produkció.

Még nem tudom, mit hoz a 2017-es évad. Csapat van, lelkesedés van és a Black Jack is velünk. Amennyiben az időjárás is a mi oldalunkra áll, akár újabb meglepetésekkel is szolgálhatunk.

Rozsda

2016-11-25
vissza
Minden jog fenntartva. © 2013 - 2017
exibio webdesign